DNS

A cél az, hogy a belső hálózatunkban név szerint szólíthassuk meg a gépeinket. Ezt a feladatot megoldhatnánk a hosts fájlok segítségével is (miként az Internet hőskorában is megoldották), de egy rendesen működő névfeloldó-rendszer üzemeltetése kevesebb problémát okoz, mint a hiánya. Ugyanis a legtöbb szolgáltatás alapértelmezésben használni szeretné a névfeloldást, és a névfeloldás hiányából fakadó időtúllépés lassítani fogja a kliensek kiszolgálását.

Másodlagos DNS szerver nélkül is működőképes a belső hálózat, de több okból érdemes megfontolni az alkamazását:

Növelheti az üzembiztonságot, ha az elsődleges szerver problémája esetén is van, aki kiszolgálja a klienseket.
Vannak olyan szolgáltatások, amelyek sok névfeloldási kérést küldenek. Jellemzően ilyen például a proxy vagy a levelezés. Ezek mellé tehetünk másodlagos dns szervert (ezért került a példában is a levelező szerverre), ezáltal kihasználhatjuk a cache előnyét, valamint azt is, hogy a névfeloldási kérések nem a hálózaton keresztül történnek, hanem a saját gépen belül - ezáltal gyorsabban jut adatokhoz a szolgáltatás, gyorsabbá válhat a kiszolgálás.

A belső hálózatunkon használt domain-nek nem fontos az Interneten kapott tartománynévvel megegyeznie. Aki bővebb magyarázatot szeretne, az forduljon például az Irodalomjegyzékben megadott ([5]) anyaghoz. A használt DNS szerver típusától függetlenül javasolt betartanunk azt az elvet, hogy ne adjunk ki felesleges információt vagy túl sok adatot.

Alszakasz

Kosa Attila
2009-03-23